Nemzettudat tárgyakban

1. Budapesti kirándulások szuvenírjei

„Budaváron nem tudom maguk hogy mondják,, ott fönn, Budapesten, ott vettük eztet. Sok mindent vettünk, oszt nekem ez megtetszett… Egy hétig voltunk Budapesten, de nem vóltunk otthon fél napot sem. A testvérem meg a felesége csináltak egy olyan programnapot, minden napra, hogy hova menjünk. Minden nap mentünk. Csak azt az egyet sajnálom, még máma is, hogy a múzeum be volt zárva. Ott, ahol ágyú van kint, oda nem bírtunk bemenni. De a Vidámpark, meg, jaj, most nem jut az eszembe, régen volt már. Tudom, a Hullámvasútra mentünk, meg az Elvarázslt Kastélyba, meg a Kisvonatba. Csak beültünk, azt mink belementünk az ajtóba, jaj de megijedtem! Kérdeztem, hova visznek bennünket, miért hoztatok ide bennünket? Milyen állat ment ott? Meg is ijedtünk! Vóltunk is ahol eztet vettük, hogy is hívják? Ja igen, Halászbástya, Budai Vár. Meg vóltunk a Margitszigeten, ahol az a nagyon sok virág van, júj de sok virág! Meg vóltunk abba a virágházba, olyan nagy pálmafák, júj, mintha az erdőben lettem volna! Olyan szép volt, ott is vóltunk. Meg még ami a legérdekesebb volt, mert a testvérem miniszter vólt, sok évekig, ott ültünk ahol Szent Istvánt ünnepelték, ott ültünk az első sorban, a legközepén. Oszt néztük azt a helikoptert, meg a repülőket, meg hajókat, meg amiket dobáltak föl, hogy hívják? Igen, a tűzijáték! Ott voltunk mi biztos egy fél nap vagy még tovább! Az a tér teli volt, így ültek a Parlament oldalában. Ott ültünk középen. Azt sosem felejtsük el, milyen szépet láttunk. Az a Szent István ünnepe vólt az akkor, ugye jól tudom? Egyébként máskor sosem vóltunk Budapesten, csak ekkor.”

(Interjú Répási Istvánnal és feleségével Répási Istvánné, szül. Ipacs Eszterrel)

„Huszonegynéhány éve jártam Magyarországon. Nagyon szép volt. Kinn voltam Beremenden, Siklóson, Nagyharsányon, Pécsen, Mohácson. Anyám volt Márigyűdön.”

(Interjú Répási Istvánnal és feleségével Répási Istvánné, szül. Ipacs Eszterrel)

„5-én, Nagyasszonyon volt ott búcsun. Lányom meg a feleségem mentek Harkányba. Unokatestvérem Nagyharsányban volt rendőr.”

(Interjú Kiss Ferenccel)

2. Kossuth-pohár. Nemzettudat és történelmi hősök

„Az öregapám háborúban volt Romániában, Galíciában, Bukovinában, arra járt ő. Onnan hozhatta, nem tudom. Ő 1882-ben született. Satrincai vólt. Az ő nagyapjáék Kecskemétről, vagy valahonnan onnét származnak. Satrincán, a községháza mellett vólt a házuk, a pataknál. Sok birkájuk vólt, 300 darab abban az időben… Az apja András volt, a nagyapája János vólt. Vólt egy vas, mellyel a birkákat jelölték, abban benne vólt a neve. Nem tudom, nagyapám honnan hozta a (Kossuth) poharakat. ’14-ben nem tudom hón járt ki, mert mesélte, hogy estefele bementek, Romániában egy faluba. Ő egy tiszt lovásza volt, az ezredparancsnoké. Ferenc Jóska alatt ez Horvátországhoz, Zágrábhoz esett. Mint horvát katona, bementek egy faluba lóháton. Ott egy asszony, viszio a kaját a göröngyös úton, tejet. Láptye, láptye! Honnan tudja hogy mi a tej? Lászki, lászki, náluk. Ahogy megfejte az asszony, kivitte a katonáknak. Azóta tisztelem a románokat, tudják, mi a láptye. Én magyar iskolába jártam, ide. Elkeztem a horvát iskolát ’44- Tito munkás ember, gépész mester volt. Azt akarta, hogy ne legyenek azok a nagyburzsujok, nagygazdák. Egységet szerette volna. Nagyon szerette a fiatalságot… Tito csoportjához tartozok. Akkor úgy éltünk mint a kiskirályok. Akkor egy méter búzáért kaptam egy méter műtrágyát.”

„A világon a magyar csapat volt amely megverte az angolokat! Azt én néztem a tévében. Ott volt a bölcsője a futballnak. Kocsis, Czibor, Hidegkúti, Lantos, Budzsák. Grosity védett, utána Sándor, Bálint. Tudtam én róluk. Utaztak autóbusszal Beográdba. Akkor én leveleztem a Sándorral, a Csikarral, Puskással, a Fenyvesi úrral. Itt jöttek a keresztnél, ott vettek föl minket. Mi voltunk akkor az ő vendégeik. Mentünk Beográdba nézni a mérkőzést. (Arra a kérdésre, hogy kinek szurkolt:) Biztos nem a partizánoknak! Akkor volt olyasmi is, hogy nyertem egy láda sört. A kocsmában. Puskás Józsefnek hívják, szintén maradéki, de Bácskából jött. Nem tudtam elmenni a meccsre, mert el volt törve a lábam. Mondtam, Józsi bácsi, fogadjunk, ki győz! Azt mondja, a jugoszlávok. Akkor én mondtam, fogadjunk, hogy a mieink! Vezettek a jugoszlávok 2:0-ra, és kikaptak 4:2-re. Mondom, Józsi bácsi, fizesse meg a sört! Hát te azt mondtad a jugoszlávok nyernek. Azt feleltem: hát a mieink, azok nem a magyarok? Az anyádat! Csak fizesse meg a sört! Ha a jugoszlávok győztek volna akkor sem fizettem volna, mert azok is a mieink! Szeretem a bokszot és a vízilabdát. Én mikor megjött a televízió 58-ban vagy 59-ben, akkor voltak azok a világbajnokok. A futballt meg a röplabdát is szeretem.” „Hosszú labdákkal kell indítani, mint a Csikar Sándor, meg a Puskás, meg a Hidegkúti, meg a Czibor, meg a Tichy. Három húzás, aztán sakk-matt. Sándor Csikar kis ember volt, görbe lábakkal, de olyan gyorsan futott, hogy nem tudták utolérni! Puskás, annak köröszt volt a lábán, a jobbon. 16-oson belül neki nem volt szabad lőnie. Olyan erőset rúgott, hogy a kapusnak eltört a … és meghalt. 48-ban! Nem volt neki szabad lőnia a 16-oson belül. Lőtt egyszer egy 11-est, pont középre. A kapust olyan erővel találta el, hogy rögtön meghalt. Volt Sárosi Magyarországon, az még öregebb volt, mint a Puskás. Annak is olyan lövése volt. Dr Sárosi István. Annak is volt köröszt a jobb lábán. A sportlapokban olvastam ezekről. Jugoszláv újságokban meg a Magyar Szóban olvastam ezekről. A Magyar Szóban középen voltak sport oldalak.”

„Bácsalmáson jártam. Dunaszekcsőn. Csak elmentünk az unokatestvéremmel. Majdnem olyan mint a Fruska Gora. Lakodalomban voltam a bátyámnál. Akkor mikor én átmentem Magyarországra, a bátyámhoz a lakodalomba, ott meglátták azt a piros százdínárost, odaadták volna tán fél Budapestet is! Mikor én beváltottam ezer dínárt, kaptam érte tízezer forintot. Kocsival jöttek értünk a határhoz, mi öten bementünk a kocsmába. Előbb az asszonyokat elvittük. Na mondom! Megiszunk egy fröccsöt! Bemegyünk. Jó napot! Jó napot! Mondom, kérek két liter bort meg egy szifont. Mit akar maga? Mondom, két liter bort meg egy szifont. Azt mondja, bír kani egy hosszúlépést, aztán meg kifelé! Mondom, idefigyeljen kiszolgáló kisasszony: nem idavalósiak vagyunk! Hát hovavalósiak? Hát jugóiak. Hát basszák meg, igyák meg az egész kocsmát! No megittuk azt a kétliter bort, na a szóda meg kevés volt. Aztán hoz még két liter bort. Na mondom számoljunk, de nem is kellett kifizetnünk, mert jött a bátyám ő fizetett, azt elvitt minket Bácsalmásra.”

„Petőfi egy vezető, egy író volt. Már régen hallottunk róla, régen volt. 1885-ben, vagy mikor született, vagy akkor halt meg. Nem tudom. Nem vagyok benne biztos. Valami hadseregvezető is volt. Egy kicsit hullámos hajú fiú volt, de volt már 40 éve is annak, hogy én azt a képet láttam. A kép az iskolában volt kitéve. A magyarok festenek húsvéton 20-30 tojást, a többit csak megfőzik, de nem festik. A szerbek megfestik mindet, ha 80-100 van, akkor is mindet megfestik. Ők ciffrázzák. Nekiállnak egy héttel előtte, s cifrázzák. Előbb rárajzolják tussal, előbb megvan főzve a tojás, be kell kenni étolajjal, amikor megszárad bekenik, szépen csillog. Szokott banda is járni a házaknál. Néha eljönnek karácsony első napján a cigányok, kinyissák a kaput és akkor már rá is húzzák. Egy-egy pohár borért, kalácsért, 100 dinárért. Kérdik, hogy magyarok vagy szerbek. 15 éve árulta lovaskocsiról a kosarakat egy cigány. Sabácról, innen Szerbiából volt való. Nem volt magyar, de beszélt magyarul. Adta olcsóbban… Járnak románok, perzsa szőnyeget árulnak. Ők is cigányok. 2-3 hónaponta járnak, kocsival. Köztük van aki tud magyarul.en, ahol most van az egészségház. 30 napot tanultunk, majd jött a német iskola. ’45 őszén pedig elkezdődöt a szerb iskola. Utána jött magyar tanító. Régi vallásokról tanultunk. Kalvin Jánosról és Luther Mártonról, akik nem egyeztek a katolikus vallással. Kiléptek, mert nagyobb szabadságot akartak. Ezek magyarországi, meg svájci, arról voltak ezek. Hadvezérekről is vólt szó az iskolában, Toldi Miklósról. Ő nagy vezér volt, de nem egyezett az édesapjával. Mostohaanyja volt, és akkor elzavarták a háztól. Nagyon erős ember, férfi vólt. Akkor ott a rétben bújkált, meg minden, akkor valami cseh Mikola volt, és akkor kimentek párbajra, Pestnél. Ha (a cseh vitéz) megynyeri annyit szakít ki az országból amennyit akart volna. Kimentek két csónyakkal, a cseh kiment karddal, meg a Toldinak is kardja vólt. Toldi belerúgott a parton az egyik csónakba, hogy minek kell két csónak, mikor egy is elég visszafelé. Mikor bementek a Duna vizére, a Toldi meglássa a vízben, hogy a cseh csap a karddal. Lehajolt, az ő kardjával levágta a csehnek a nyakát és a feje beleesett a csónakba, felemelte, hogy itt van. Hogy mikor vólt azt nem tudom. 1700 vagy 1800 elején lehetett. A Ferenc Jóska felesége az Erzsébet királyné vólt. Őt is kivégezték a szerbek az utcán, ahogy ment. Öregapám mesélte, hogy Ferenc Jóska ott volt enni a Krivacsitynál, meg ott volt a Tisza Pista is, miniszter, a katonaságnál ezredes vólt, és ott egy horvát összeszídta egy magyarnak az anyját. Tisza meg hallja. Sátrakban vólt, valahol Romániában. Akkor a magyar mondja tiszának. Mert hát az hiába vólt miniszterelnök rangban vólt, mert háborúban ki kellett menni a harctérre. Na odahívta a horvátot, akit elvittek, s többé nem tért vissza. (Arra a kérdésre, hogy hallott-e már Árpádról) Hát, hogy gyüttek a magyarok onnan, Ázsiából. Kőrösi Csoma Sándorról olvastam többet, ázsiából jöttek. Itt előbb telepedtek meg, mint följebb. Ott, Titelnél, olvastam, ott telepedtek meg elöszőr. Csak tizenvalahány évre múlva mentek föl aztán. Ott van a titeli hegy, ott voltak, mindig magas dombon, hogy messzebbre lássanak… Előbb voltak itt a magyarok, mint Pesten. (Arra a kérdésre, hogy hallott-e már István és Mátyás királyokról) Hallottam Mátyás királyról, csak a háború után a királyokról nem szabadott tanulni, csak a Titórúl, Sztalinról, Rákosiról. Csakhogy aztán összevesztek a Sztalinnal meg a Rákosival… (Arra a kérdésre, hogy mit tud Petőfiről, hisz az egyesület neve, sőt a település egyik központi utcája is őrzi a híres költő nevét) Azt mondják, hogy a Petőfi szerb volt, Petrovics Sándor, Alexander. Csak, hát átnevezte magát magyarnak. A Kossuthtal volt együtt az 1848-as magyar forradalomban, együtt vesztek el. Azért is van az a március 15-i…, mert akkor történt. Mesélték az idősebb emberek. Kossuth forradalmár vólt. Nem volt szocialista bár, de azt szerette volna, hogy ne legyen olyan nagy különbség a gazda és a szegény között. No, hát nálunk Tito bevezette. Magyarországon nem úgy volt, mert ott a Rákosi, meg a Sztalin rendezte. Jobb volt Titó, mint ezek alatt… 1941-től 44-ig tanultunk magyarul, a partizánokat, a hősöket. Péterváradról volt itt valami tiszt, 41-ben fogságba került, 44-ben hazajött. Beszélt Ő magyarul, Nagy Károlynak hívták. Partizán volt, tábornok. Titó idején hadügyminiszter is volt. Ferenc Jóska, meg Tito alatt volt jó. Akkor volt magyar igazolvány. Tito idején öt nyelvet is lehetett használni. Én Kiss vagyok, de két s-sel. 1954-55-ben lettem tag a Petőfi Kultúr Egyesületben.”

(Interjú Kiss Ferenccel)

„Én vajdasági magyar vagyok, itt születtem, itt is halok meg. Nem vagyok szerbiai, hanem vajdasági. A bácskai magyarok nagyon büszkék. Csak átmennek a határon és már ott is vannak. De nincs jobb életük.”

(Interjú Kiss Ferenccel)

„A magyarok festenek húsvéton 20-30 tojást, a többit csak megfőzik, de nem festik. A szerbek megfestik mindet, ha 80-100 van, akkor is mindet megfestik. Ők ciffrázzák. Nekiállnak egy héttel előtte, s cifrázzák. Előbb rárajzolják tussal, előbb megvan főzve a tojás, be kell kenni étolajjal, amikor megszárad bekenik, szépen csillog. Szokott banda is járni a házaknál. Néha eljönnek karácsony első napján a cigányok, kinyissák a kaput és akkor már rá is húzzák. Egy-egy pohár borért, kalácsért, 100 dinárért. Kérdik, hogy magyarok vagy szerbek. 15 éve árulta lovaskocsiról a kosarakat egy cigány. Sabácról, innen Szerbiából volt való. Nem volt magyar, de beszélt magyarul. Adta olcsóbban… Járnak románok, perzsa szőnyeget árulnak. Ők is cigányok. 2-3 hónaponta járnak, kocsival. Köztük van aki tud magyarul.”

(Interjú Kiss Ferenccel)

„Én tanultam magyarul, azt mondták hogy nem is igaz hogy nem idevalósi, olyan jól beszél magyarul! Mondom, hála istennek Jugóban születtem. Ott is halok meg.”

„Itt nemigen néztük, mi folyik Magyarországon. Csak mikor elkezdődött az a forradalom. Mikor a Kádár, meg a többiek… Hát kísérjük most az eseményeket. Nem élek ott, nem tudom ott ki a jó politikus. Esetleg jó politikus volt a Kádár egy jó darabig. Jó ember volt. A mostaniakat nem nagyon ismerem. Az Orbán? Azt tudom…”

„Három-négy autóbusszal mentünk sírnézésre. Most már sűrün mutatják Jugoszláviában a képét, meg az intézkedéseit. Májusban 25-én volt Belgrádban a nagy fotballpályán. Leányak, legények mindannyian. Nagyon sokat adott a fiatalságnak. Mert szerették, de ő is szerette a gyerekeket. Olyan hadvezért többé anya nem csinál! Olyan volt a népje iránt, hogy úgy összeszedte őket mint kotlós a csirkéket. Nem nézte hogy horvát vagy szerb vagy magyar vagy vagy boszanác. Török, görög… Itt 28 vagy 29 nemzetiség volt. Olasz, francia, volt minden. 18-19 millió lakos.”

„Ipacs Józsi, Prikkel Bandi, az öcsém, voltam én, Hajnal Feri játszot a helyi csapatban. Akkor több mint a fél csapat magyar volt. Földműves csapat volt, zöld-sárga volt a színünk. Később átkeresztelték Szlogának. Hosszú labdákkal kell indítani, mint a Csikar Sándor, meg a Puskás, meg a Hidegkúti, meg a Czibor, meg a Tichy. Három húzás, aztán sakk-matt. Sándor Csikar kis ember volt, görbe lábakkal, de olyan gyorsan futott, hogy nem tudták utolérni! Puskás, annak köröszt volt a lábán, a jobbon. 16-oson belül neki nem volt szabad lőnie. Olyan erőset rúgott, hogy a kapusnak eltört a … és meghalt. 48-ban! Nem volt neki szabad lőnia a 16-oson belül. Lőtt egyszer egy 11-est, pont középre. A kapust olyan erővel találta el, hogy rögtön meghalt. Volt Sárosi Magyarországon, az még öregebb volt mint a Puskás. Annak is olyan lövése volt. Dr Sárosi István. Annak is volt köröszt a jobb lábán. A sportlapokban olvastam ezekről. Jugoszláv újságokban meg a Magyar Szóban olvastam ezekről. A Magyar Szóban középen voltak sport oldalak.”